Satu, szorító

A Satu minden műhely hiányozhatatlan tartozéka. Számomra a satu mindig egy ékkő egy műhelyben. Kicsit már-már olyan, mint az ember büszkesége. Amelyik műhelyben nincs satu, az a műhely olyan, mint egy féllábú ember. Egyszerűen nem teljes. Működési elve alapján, lehetővé teszi, hogy két egymással szemben elhelyezkedő szorító pofát, egy menetes kar segítségével, össze lehet nyomni és szét lehet nyitni. Ezek közé a szorító pofák közé lehet a munkadarabot beszorítani. A satukat álltalában 2 vagy 4 csavarral kell a munkapadhoz rögzíteni, hogy az elvégzendő feladatokat ( vágás, csiszolás, hajlítás, stb ) a lehető leg biztonságosabban hajthassuk végre. Vannak olyan kivitelek amelyek több beállítási lehetőséget is kínálnak: forgatható, dönthető.

Több változatuk is létezik:

Kovács satu: Talán ez a leg strapabíróbb. Kovácsoltvasból készül, ezért jól állja az ütéseket. Pofái egy ív mentén mozognak, és talán ebből adódik egyetlen hátránya, hogy nagyobb testek befogásánál nem nyújt egyenletes szorítást.

Csősatu: Vízvezeték szerelők, gázszerelők, és fűtésszerelők használják a leg gyakrabban. Csövek biztos rögzítésére lett kitalálva, mint azt a neve is elárulja.

Párhuzam satu: Pofái egymással szemben, párhuzamosan helyezkednek el. Ebben a pozícióban távolodnak vagy közelednek, nyitnak vagy zárnak. Öntött vasból készül, ami egy ridegebb anyag a kovácsolt vashoz képest, így a mechanikai terhelést kevésbé bírja ( hamarabb törik ). Csak a pofáit készítik acélból. Ez a változat van a leginkább elterjedve.

Gépsatu: Leggyakrabban marógépeken és állványos fúrókon használatosak. Nincsenek fixen rögzítve, mert mindig a befogott anyagon lévő furatok, marások pozíciója határozza meg, hogy a gép tálcáján hova is esik a rögzítés pontos helye.

Művészsatu: Finomabb munkák elvégzésére használatosak. Jellegéből adódóan nem a strapabíróság a legfőbb ismérve.