Fúrógép, csavarbehajtó (hálózati)
Fúrógépjeinket már nem is igazán nevezhetjük csavarbehajtóknak, sokkal inkább Ütvefúró és Fúrókalapács a helytálló megnevezésük. Azt mondhatjuk el, hogy ahol a csavarbehajtók végetérnek, ott kezdődnek az ütvefúrók. Ezeknek a tokmánya egy sokkal biztosabb, és nagyobb erőkifejtést átadni tudó tokmányszerkezet, amit SDS-nek nevezünk. Az SDS kialakítás a fúrószár befogandó végén a hengeres alakot 4 részre osztja, 2 pár egymással szemben álló horonnyal. Ebből az egyik egymással szemben álló horonypár, hátrafelé nyitott, ami a tokmányba egy megvezetett behelyezést tesz lehetővé. Míg a másik egymással szemben álló horonypár hátrafelé is, és előrefelé is zárt, amibe egy- egy csap kapaszkodik bele, így megakadályozva, hogy az ütések miatt a fúrószár kirepüljön a tokmányból. Ez a csapos rendszer a tokmányon körben elhelyezkedő gumírozott gyűrűt hátrahúzva nyílik, így behelyezhető a fúrószár, majd a gyűrűt elengedve, az egy rugó segítségével visszazár az eredeti pozíciójába, rögzítve ezzel a fúrószárat. Ez egy egyszerű és nagyon gyors fúrószár cserét eredményez, ezért az SDS tokmányokat is egyfajta gyorstokmánynak nevezik. Lényeges még megemlíteni, hogy a masszív és erős szerszámrögzítésnek köszönhetően ezek a gépek vannak a legnagyobb és legerősebb motorokkal ellátva, ezáltal képesek a legnagyobb ütőerőt előállítani, így ezek képesek leginkább keményebb kőzeteket, betont, fúrni, vésni, bontani, a lehető legnagyobb mélységben.