Fűrész, olló, szike

A Fűrészeket az emberiség a legrégebben használt szerszámok közé sorolja. Az első verziók óta hatalmas fejlődésen mentek keresztül, mind az anyagát, mind a fogazását, mind a nyél formáját tekintve. Először ugye csak fa fűrészeléséhez használtak fűrészt, de később megjelentek a fémfűrészek is. Az elsők csak egy irányban vágtak ( csak húzó, vagy csak toló irányban ), míg  mai modern darabok már mindkét irányban végeznek munkát. Eleinte élezték ezeket a szerszámokat, míg az utóbbi időben előkerültek a cserélhető pengék. A fűrészek fejlődése az utóbbi időben nagyot ugrott az elektromos gépek fejlődésével együtt, de a kézi verziók is jól tartják magukat, a nem túl nagy súlyuk, illetve a nem túl körülményes használhatóságuk miatt.

Fűrészek fogazatának jellemzője a tpi  ( tooth per inch ) és a ppi ( point per inch )szám, illetve a fogak terpesztése ( kerf ). Léteznek edzett élű fűrészek, melyek felismerhetőek a fogak végén lévő elfeketedésről, amik az edzés során kapott hőtől alakulnak ki. Természetesen az edzett él nem garancia a minőségre, mind a penge anyaga, mind az edzés minősége gyártónként változik.

A nyél kialakításáról is ejtenünk kell pár szót: A kézifűrészek három típusú nyéllel készülnek, amik lehetnek fából, vagy műanyagból ( manapság amúgy már szinte mindegyik műanyag ).

A zárt nyél a legerősebb fogást, markolást teszi lehetővé, és a pengét is merevebben tartja. Ezért nagyobb erőkifejtést igénylő vágásokhoz ajánlott fűrészekhez való.

A nyitott nyél szűk vagy nehezen elérhető helyeken használatos fűrészekhez passzol. Ez sokszor fej fölötti fűrészelést is jelenthet, ezért fontos szempont az is, hogy a kisebb nyél könnyebb szerszámot jelent.

Az egyenes nyél a legkisebb fűrészeké, mint például az ágvágó vagy gipszkarton fűrész.